A Soproni Egyetem kezelésében működő Erdészeti-, Faipari- és Földméréstörténeti Gyűjtemény megalakulásának kezdete a felsőfokú erdészképzés megalapításához köthető.
A selmecbányai Erdészeti Tanintézet első tanára, Wilckens Henrik Dávid volt az, aki az erdészeti oktatás kezdetén számos oktatási segédeszközként is használt tárgy, továbbá egy 200 kötetből álló könyvtár, valamint rovargyűjtemény megvásárlását kezdeményezte. A Tanintézet második tanára, Feistmantel Rudolf 1842-ben kérte az udvari kamarát, hogy engedélyezze az állattani előadásokhoz szükséges demonstrációs anyag beszerzését. Még abban az évben megvásárolták azt a 10 darabból álló madár-gyűjteményt, mely 2007-ig az állandó kiállítás részeként volt látható, jelenleg pedig a világkiállításokon szereplő erdészeti remekeket bemutató múzeumi szoba falán található.
1866-ban, az Erdészeti Lapokban kétrészes cikk jelent meg, mely felhívta a figyelmet az erdészeti szakkiállítások fontosságára, megjegyezve, hogy "Erdészeti múzeumok pedig maiglan még sehol sem léteznek. Tanintézeteink ugyan bírnak gyűjteményekkel, de ezek hihetetlenül szegények.". Ez az írás adott lendületet az akadémiai gyűjtemény fejlesztéséhez, és ennek köszönhetően gyarapodott az állomány egy 160 db-ból álló madárgyűjteménnyel, s egy gombagyűjteménnyel is. Ettől kezdve a selmeci Akadémián folyamatosan gyűjtöttek és szerzeményeztek, így az Erdőhasználati és iparműtani gyűjtemény 1885-re Európa legfelszereltebb bemutató anyagává vált.
Az l892-ben felavatott új Erdészeti Palotában már a következő nagy értékű gyűjtemények kerültek elhelyezésre:
- növénytani (herbáriumok, növénymodellek és fametszetek, hazai fák és cserjék törzsrészletei, maggyűjtemény, mikroszkópok és metszetgyűjtemény);
- erdővédelmi (rovar- és rágáskép gyűjtemény, védekezési eszközök);
- erdőtenyésztéstani (kéziszerszámok, eszközök, gépek, minták);
- állattani (csontvázak, puhányok, tüskebőrűek, szivacsok, madártojások, kitömött madarak, emlősök, madárbőrök, lepke- és rovargyűjtemények, falitáblák, eszközök);
- erdőrendezéstani (faliképek, rajzos táblák, térképek és műszerek);
- erdőbecslési (táblázatok, átlalók, mérőszalagok és lécek, xylométer, mérőműszerek, térképek);
- erdőhasználati és iparműtani (szerszámok, eszközök, modellek, makettek, áruminta-gyűjtemény);
- vadászati és halászati (fegyverek, lőszerek, csapdák, trófeák, preparátumok, eszközök, minták)
Az I. világháború eseményei, a trianoni békeszerződés határmódosítása miatt a selmecbányai Főiskola kényszerű és gyors székhely változtatása a világhírű gyűjtemények komoly károsodását eredményezte. A Főiskola végül Sopronban telepedett le, így a megmaradt gyűjteményeit is itt helyezte el.
A múzeumalapítás gondolata legelőször 1924-ben vetődött fel komolyan. Fekete Zoltán előterjesztését követően 1931-ben sikerült az intézmény területén az első múzeumot felállítani.
A fejlődést a II. világháború eseményei szakították meg, melynek során nemcsak a soproni Főiskola épületei károsodtak, hanem a gyűjtemények is sérüléseket szenvedtek; a háború utáni átszervezések pedig gyakorlatilag szétzilálták az addig összegyűjtött és gyarapított anyagot.
A múzeumügy lelkes támogatói azonban tovább gyűjtöttek, s 1954-ben Faller Jenő bányamérnök bejelentette, hogy újra megnyitották az egyetemi múzeumot. A Bányamérnöki Kar Miskolcra költözésével azonban újabb átszervezésekre került sor, és a múzeumi szobát is bezárták. A gyűjtés, rendszerezés azonban nem szakadt meg köszönhetően a dr. Hiller István vezette Központi Könyvtár lelkes munkaközösségének.
1980-ban megállapították, hogy nincs olyan önálló szakágazati múzeum, mely alkalmas az erdészeti és faipari termelés fejlődésének és oktatásának bemutatására, így célszerű lenne azt létrehozni. A Kulturális Minisztérium a gyűjtemény soproni elhelyezését javasolta.
Az Erdészeti és Faipari Egyetem 1982-ben kapta meg a kulturális tárcától az Erdészeti-, Faipari- és Földméréstörténeti Gyűjtemény működési engedélyét. A belváros szívében található Esterházy-palotába költöző tárlat anyagát a tanszékeken fellelhető selmeci gyűjtemények egy része képezte, kiegészítve a saját gyűjtésből származó anyaggal. Az intézmény első állandó kiállítása az erdészeti felsőoktatás 175 éves jubileumán, 1983. augusztus 27-én nyílt meg. Három évvel később a kiállítást az Esterházy-palotában folyó munkálatok miatt lebontották, és egy részét ideiglenes helyszínen állították fel. A kiemelt műemléki épület felújítása után a 150 négyzetméteren kialakított új, állandó kiállítást l993-ben adták át a közönségnek.
A Múzeum tevékenységét a kulturális tárca 1999-ben, az Év Múzeuma rendezvényen Elismerő Oklevéllel jutalmazta.
