A múzeum dísztermében egy különleges időszakos kiállítás nyílt, ahol az érdeklődők megcsodálhatják Boros Andrea, az ország egyik legkiemelkedőbb természetfestőjének káprázatos kollekcióját. A művek lenyűgöző részletességgel és művészi érzékenységgel örökítik meg a természet szépségét, így a tárlat felejthetetlen élményt nyújt minden látogatónak.
A negyven, különböző méretű alkotásból álló tárlat színvonalas kollekcióként mutatja be a festőnő nem mindennapi munkásságát. Képein egészen egyedi látásmódban jelennek meg a természet csodái, a vadon élő állatok, madarak, sőt házi kedvenceink is. A natúra világában elmélyedő alkotó komoly tanulmányok és átszellemült alkotófolyamat után, finom eleganciával, tűpontosan ám mégis nagyvonalúan villantja meg elsőrendű művészi kvalitásait. Kihagyhatatlan élmény a természeti szépségek iránt fogékony művészetkedvelő számára.
Boros Andrea természetfestő
1970-ben születtem Kecskeméten. Már gyermekkoromban sokat rajzoltam. Mindkét felmenői ágamon ügyes kézműves családtagokkal büszkélkedhetek. Annak ellenére, hogy az almafától nem gurultam messzire, ruhaipari elméleti szakoktató lettem. Sokáig nem ténykedtem ezen a pályán, sorban jöttek gyermekeim: egy lány és három fiú. Nekik készítettem akkoriban kifestőket, majd vadász ismerősök kerestek meg kisebb állat ábrázolásokkal. Lavina szerűen sodort magával a rajzolás, egyik dologból jött a másik. Elkezdtem másképpen rácsodálkozni a természetre. Amit eddig csak élveztem és végtelenül szerettem hirtelen kiteljesedett és színek, fények, árnyékok, formák és apró részletek világa is lett. Persze jött a fotózás, hogy élményeimet ne csak az emlékeimből tudjam előhívni. Vadászok, madarászok társaságában figyelhetem a természet és a vadak titkait. Az első alkotótábor, amiben részt vehettem Muray Róbert csepeli természetfestő tábora. Ebben az alkotóközösségben is és az ezután következőkben rengeteget tanultam, új technikákat próbáltam ki. Köztük a pasztellt, tust, és a fapácot, ezt a monokróm technikát, ami eddig talán a legközelebb áll hozzám. A realizmus a kifejezőeszközöm. Csodálom Ivan Shiskhin végtelen, de mégsem unalmas részletességét, megfogható valóságát. Rien Poortvliet megkapó állatábrázolásait, Balogh Péter életízű munkáit. Biztos vagyok benne, hogy a természet szeretete és alapos ismerete volt művészetük alapja. Jelenleg a természetfestés mellett segédrestaurátorként dolgozom templomfelújításokon. Műmárványozok, festek – a lényeg, hogy az alkotás folyamatosan meghatározza napjaimat.
Első önálló kiállításomra Csepelen került sor 2008-ban.
Díjak:
2008 - Muray plakett
2015 - Arany ecset-toll díj (VKE)
2018 - Balogh Péter Nagydíj (VKE)
2018 - Gemenci Művésztelep Díja
2018 – Mártélyi Képzőművészeti Alkotótábor Díja
A kiállítás 2025 augusztusának végéig várja a látogatókat, és díjmentesen megtekinthető minden érdeklődő számára.
